Rácsvédő a babaágyba

2010 január 20. | Szerző: Eszter

Végre elkészültem a rácsvédővel is!

A feltöltött képeken láthatóak a kivágott és újratelepített 🙂 mesefigurák

a felhasznált anyagok és a kedvenc munkaeszközeim…

valamint a rácsvédő készítésének külömböző szakaszai.

Baba ágynem

2010 január 14. | Szerző: Eszter

 

Baba ágynemü

2010 január 14. | Szerző: Eszter

 Kisfiamnak készült.

Az első képen láthatóak a mesefigurák amiket a rácsvédőre fogok varrni és amit a párnahuzatra varrtam.

Itt én a varrógépnél…

A színek komolyságát az alvó Silvester ellensulyozza. Ő rajta lesz a rácsvédőn is, egy alvó Tweety,  alvó Roadrunner és alvó Coyote társaságában.

Az utolsó képen a párnahuzat, paplanhuzat és lepedő látható.

Kismama (rém)álmok

2010 január 6. | Szerző: Eszter

 

Mindenki szokott álmodni. Nem arra a nyitott szemű ábrándozásra godolok amikor tiszta rózsaszínre festjük az Isten-teremtette szerfölött-sok-színben-pompázó világot, hanem arra az álomra amit nem mi szövünk, vagy legalábbis nem tudatosan, hanem ami meglátogat minket a lehető legelképzelhetetlenebb, gyakran korántsem rózsaszín formáiban, és ami állítólag azokat a képeket dolgozza fel amikkel napközben találkoztunk és amiket nem tudtunk magunktól, tudtosan feloldani.

 

Hogy ez részlegesen igaz, azt nemrég újra tapasztalhattam, amikor a november-december periódusban lezajlott álamelnök választási – igen szemetesen szórakoztató- kampányban túl sok és rendszeres politikai adásnak tettem ki tehetetlenül szenvedő szürkeállományomat. Következésképpen Geona és Basescu álmomban is megtiszteltek és – a valósághoz hűen- igen értelmetlen vitákat folytattak. Gondolom nem kell itt különösebb képpen kifejteni I.L. Caragiale elkápráztató időtlenségét.

 

Nem kívánok elméleti eszmefuttásokba keveredni. Az érdeklődők kényük- kedvükre olvashatják Sigmund Freud és Carl Gustav Jung álomértelmezési munkáit. Csak arra szeretném felvonni a figyelmet hogy vannak azért olyan álmok amik nem hozhatóak ilyen eggyértelmüen kapcsolatba a mindennapi valósággal. Vannak olyan álmok amik visszatérnek és sokkal mélyebben, burkoltabban jelenlevő problémákra mutatnak rá, vagy eltorzítják őket.

 

Van nekem is kettő jelentősebb belőlük. Az egyik visszatérő álmom az hogy felfele megyek valami lépcsőkön, néha lépcsőházban vannak, néha csak úgy lebegnek a semmiben. Amikor elég magasra érek, csak akkor veszem észre hol vagyok és hirtelen szédülni kezdek, de mindig az utolsó pár lépcsőfok elött…hirtelen le kell üljek, vagy hason kúszva megyek tovább. Ilyenkor általában megszakad a lépcsősor, pontosan ott ahova nekem következőre kellene lépnem…

 

Érdekes módon a valóságban nincs tériszonyom, vagy legalábbis nem volt…amíg manóka nem volt a hasamban (azóta sok mindentől félek amitől addig soha…például a kutyáktól).

Na most persze az ilyen tipusú álmokat nem lehet szó szerint értelmezni. Úgy hogy, nem mintha mindent elhinnék amit a világhálón olvasni lehet, de az érdekesség kedvéért rákerestem az álomfejtő weboldalakon a lépcső értelmezésésre.

Kicsit sem lepett meg hogy sok egymásnak ellentmondó információval találkoztam. A leggyakoribb vélemények a következő képpen oszlanak meg: egyesek szerint a lépcső a szerelem, az ösztönök jelképe, mások szerint a fejlődésé (mentális, érzelmi vagy anyagi téren), de a legérdekesebb- és ne feledkezzünk meg róla hogy Freudról beszélünk, szóval Freud egy pácienséről beszélve a lépcsőn járásról mint  a coitus jelképéről beszél.

 

Na egy szó mint száz ha a lépcsőt a szekszualitással, illetve szerelemmel azonosítjuk  és sosem érjük el a lépcső tetejét, akkor ez azt jelenti, különösen nők álmában (mondják a „szakértők”) hogy a nő nem érzi magát elég kívánatosnak, vonzónak. Nem akarom beleártani magam egy hosszú eszmefuttatásba arról hogy miért nem lehet ezt ilyen egyoldalúan elemezni, csak arra a tényre vonnám fel a figyelmet hogy ez a visszatérő álmom megszünt mióta terhes vagyok. Érdekes módon sosem éreztem magam kevésbé vonzónak mint most, főleg az utóbbi hetekben mióta a hasam gigantikus méreteket öltött. …és a lépcsökről mégsem álmodok többet. Igaz ugyan hogy a férjem egyetlen napot sem szalaszt el anélkül hogy elmondaná milyen szép vagyok és milyen édes pocim van….

 

Hasonló módon eltünt egy másik visszatérő rémálmom, amikor valamilyen háboruban megölik az egész családomat és csak én élem túl (egy lélekvándorlással és előző életeket feltáró regresszióval foglalkozó ismerősöm szerint az előző életem a második világháború idején zajlott).

 

De lettek új (rém)álmaim terhességem óta. Főleg most, az utolsó pár száz métert járva egyre több érdekes dologról álmodok.

 

Egyik éjjel örömmel konstatáltam hogy a hasam (illetve a méhem) teljesen visszahúzodott a szülés után. De nem sokáig örvendtem lapos hasamnak, mert az állapotom nagyon hamar megváltozott amikor rájöttem hogy a babának nyoma sincs és eszeveszetten keresni kezdtem.

 

Egy másik éjszaka, amikor nagyon rugdosódott, azt álmodtam hogy kidugta a kicsi kezeit a hasamból és megfogta az ujjam. Ami nagyon kellemes érzés volt, csak aztán arra lettem figyelmes hogy hat-hat ujja van mindkét kezén és hamar hívtam a férjem hogy ő is számolja meg, de ő egyre csak ötöt számolt. Végül abban egyeztünk meg hogy majd a nőgyógyász megszámolja és megoldja a helyzetet. Érdekes módon az hogy a baba képes kikönyökölni az anyaméhből, az nem rémített meg, csak ne legyen 6 ujja….

Ezt is lehetne értelmezni bőven…de most nem akarom belelovagolni ilyesmibe magam.

 

Végkövetkeztetésként csak annyit irnák hogy semmi sem összehaszonlítható avval az érzéssel amikor ide-oda táncol a hasamban. Még az sem amikor álmomban az arcát látom. És még akkor is ha rengeteg dolog aggaszt, és ilyen-olyan formában felüti a fejét az álmaimban, nem várom ennek a periódusnak a végét.

Minden barátnőm aki már szült, még akkor is ha nagyon szereti a gyerekét, hiányolja a babahasát!

Kismama projekt- update

2009 december 9. | Szerző: Eszter

 

 Szeretném azt mondani, hogy az elmúlt 14 napban minden terv szerint ment, de ez nem lenne őszinte. Voltak kikapások! Az első pár napban szorgalmasan feljegyeztem, hogy mit és mennyit ettem és mindennek milyen kalóriatartalma volt. Mellőztem a kenyeret, krumplit, tészta féléket, nem ettem édességet… de ettem rengetek almát, nyers zöldséget, joghurtot és müzlit. A napi kalóriaadagom nem haladta meg az 1500-at. Tartottam egy alma napot is ami állítólag nagyon jó vízhajtó és ajánlott várandós kismamáknak. Minden jól ment amíg a negyedik napon nem került sor egy családi összejövetelre ahol nem tudtam (és már nem is akartam) a finomságoknak ellenállni. Lévén hogy aznap nagyrészt csak almát ettem az összejövetel estéjén avval vigasztaltam magam hogy a napi kalóriaadag úgysem lesz nagy…így hát 2 szalámis, 1 pástétomos szendvics és egy vékony szelet mézes sütemény áldozatul estek.

Na ezután a nap után megtört a bűvös kör és már nem sikerült ugyan avval az elhatározással folytatni a tervet. De azért továbbra is odafigyeltem arra, hogy túros tészta helyett inkább spenót legyen ebédre és édességet sem ettem….mikulásig. Amikor megint beadtam a derekam és rászabadultam a gumicukorra, ami habár nem hizlal nem is egészséges.

De minden jó ha a vége jó …és ennek a kísérletnek jó vége lett. Habár voltak kisebb nagyobb letérések az egyenes útról a sulyom ez alatt a 2 hét alatt nem nőtt habár a hasam szemmel láthatóan kerekedett és Gergő hetente állítólag 400 grammot növekedik!

Ez elég motiváció, ahhoz hogy továbbra is figyelmes legyek arra, hogy mit és mennyit eszek.

Jelenleg a 29 hét végét járom és az új cél az, hogy a terhesség végéig ne haladjam meg a 15 kg súlytöbbletet! A karácsony nagy kihívás lesz! ! ! ! ! !

Kismama projekt

2009 november 26. | Szerző: Eszter

Ha így folytatom a „gyarapodást” akkor 40-ik hétig meghaladom a 20 kilós határt, aminek egyáltalán nem örvendek, ha az azután következő periódusra gondolok…   

Persze fogyókúrázni terhesség ideje alatt… ezt nem igazán ajánlja senki és egyetlen jövendőbeli anyuka, sem meri vállalni a felelősséget, hogy később a babának egészségügyi gondjai lesznek az ő csillapíthatatlan hiusága miatt. Úgy hogy másképp állok hozzá a dolgokhoz. Megpróbálok olyan dolgokat kiiktatni a diétámból, amire a babának nincs szüksége, és ami számomra plusz kilókat jelent.

Az első dolog, aminek nincs többet keresnivalója az étrendemben az a sütemény és Co. Aztán a fehér kenyér, sült húsok, sült krumpli, tésztafélék fehér lisztből, eresztékes vagy rántásos ételek, majonéz….

De azért hogy manó minden szükséges vitamint megkapjon, amire a szervezetének szüksége van a következők, lesznek az étrend alapjai:

–         müzli és tej

–         alacsony kövérségtartalmú joghurtok

–         sok párolt és friss zöldség

–         napi gyümölcsadag (+1 gyümölcsnap hetente)

–         párolt hal, csirkemell

–         főtt vagy sütőben sült krumpli

Mivel úgy tűnik a heti 2 terhes torna és a heti 1 gyógytorna az otthoni gyakorlatokkal párosítva, nem teszi meg a magáét ezután az ebédszünetemet sétára fogom használni. Így legalább naponta részem lesz egy 45 perces sétában.

Két hétig nem szándékszók mérlegre lépni. Ami után aztán felmérem a projekt sikerességét. Ha ebben a két hétben nem hízok vagy nem többet 1 kilónál, akkor azt már sikernek fogom tekinteni.

Ez a kísérlet felméri majd egyben a kitartásomat is… a jövőre nézve, amikor a szülés után esetleg 10-12 kilo súlytöbblettel kell megbirkóznom.

2 hét múlva jelentkezem…

 

Fontos törvénycikkelyek (erdélyi anyukáknak)

2009 november 12. | Szerző: Eszter

 A munkaadó tájékoztatása a terhességről: (fontos mert csak akkor élvezhetjük a különböző kiváltságokat ha a munkaadót írásban tájékoztattuk előzőleg az állapotunkról):

HG 537/2004 pentru aprobarea Normelor Metodologice de aplicare a OUG nr.96/2003 privind protecţia maternităţii la locurile de muncă

Kérvény (amihez csatolni kell a nőgyógyászati bizonyítványt):

Cerere privind starea proprie de maternitate

Subsemnata ………………angajată în cadrul …….., departament …………., în funcţia de …………, în conformitate cu prevederile HG 537/2004 pentru aprobarea Normelor Metodologice de aplicare a OUG nr.96/2003 privind protecţia maternităţii la locurile de muncă, solicit luarea la cunoştinţa a informaţiilor referitoare la starea mea de graviditate, confirmată prin documentul medical anexat.

Data semnătura

………………….

A munkaidő csökkentése (a fizetés megtartásával):
OUG nr. 96/2003 privind protectia maternitatii la locurile de munca – Art. 13. – In baza recomandarii medicului de familie, salariata gravida care nu poate indeplini durata normala de munca din motive de sanatate, a sa sau a fatului sau, are dreptul la reducerea cu o patrime a duratei normale de munca, cu mentinerea veniturilor salariale, suportate integral din fondul de salarii al angajatorului, potrivit reglementarilor legale privind sistemul public de pensii si alte drepturi de asigurari sociale.

Kérvény (amihez csatolni kell a családorvostól a bizonyítványt):

Cerere privind reducerea cu o pătrime a duratei normale de munca
Subsemnata ………….angajată în cadrul ……….., departament …………., în funcţia de ………., în conformitate cu prevederile Legii Nr. 25 din 5 martie 2004 pentru aprobarea Ordonanţei de urgenţă a Guvernului nr. 96 din 2003, art.13 privind protecţia maternităţii la locurile de munca, solicit reducerea cu o pătrime a duratei normale de muncă începând cu data de …………., cu menţinerea veniturilor salariale, potrivit reglementarilor legale privind sistemul public de pensii si alte drepturi de asigurări sociale, în baza recomandării medicului de familie.
Data semnătura
……………….

Szabadság az apukának is:
 
HOTARARE NR. 244 DIN 10 APRILIE 2000 PENTRU APROBAREA NORMELOR METODOLOGICE DE APLICARE A LEGII CONCEDIULUI PATERNAL NR. 210/1999
ARTICOLUL 6(1) Tatal copilului nou-nascut, care participa efectiv la ingrijirea acestuia, are dreptul la un concediu paternal platit de 15 zile lucratoare, prin majorarea duratei concediului paternal de 5 zile lucratoare cu inca 10 zile lucratoare, daca a obtinut atestatul de absolvire a unui curs de puericultura.


(2) Dreptul la majorarea duratei concediului paternal in conditiile alin. (1) se acorda numai o singura data, indiferent de numarul copiilor titularului.

ARTICOLUL 7(1) Cursul de puericultura consta in prezentarea unor notiuni elementare teoretice si practice necesare in vederea ingrijirii copilului mic, in vederea participarii efective a tatalui la ingrijirea propriului copil nou-nascut.
(2) Cursul de puericultura va fi tinut de medicul de familie al tatalui, in perioada de sarcina a mamei sau dupa nasterea copilului.

(3) In urma verificarii notiunilor dobandite medicul de familie va elibera atestatul de absolvire a Cursului de puericultura.

(4) In cazul in care tatal are studii de specialitate (medic, asistent medical) nu mai este necesara absolvirea cursului de puericultura, ci numai obtinerea atestatului in conditiile prevazute la alin. (3).

(5) Atestatul reprezinta actul doveditor prin care se constata insusirea notiunilor prevazute la alin. (1) si cuprinde, impreuna cu aceasta constatare, datele personale din cartea de identitate a tatalui, locul sau de munca, data eliberarii, semnatura si parafa medicului de familie.

Családorvostól a bizonyítvány:

Cabinet medical individual de familie


……………………………………………….


ATESTAT

de absolvire a cursului de puericulturã

Dl. ……………………………………, posesor al C.I. seria ……. nr.………………., eliberată de ………………………………….. la data de ……………………, domiciliat în ……………………………………….., încadrat la ………………………………………….., asigurat la Casa de Asigurări a Municipiului Mureş, posesor al carnetului de asigurat seria ………………………, a însuşit temeinic noţiunile elementare teoretice si practice necesare în vederea îngrijirii copilului mic, necesare participării efective a tatălui la îngrijirea copilului nou-născut, prezentate în cadrul cursului de puericultură ţinut la cabinetul medicului de familie.

Prezentul atestat se eliberează pentru a-i servi asiguratului la acordarea concediului paternal, în condiţiile prevederilor art.4 alin.(1) din Legea nr.210/1999 privind concediul paternal si art.7 din Hotărârea Guvernului nr.244/2000 pentru aprobarea Normelor metodologice de aplicare a Legii concediului paternal nr.210/1999.


Data

semnătura si parafa

medicului de familie

Terhes torna

2009 november 12. | Szerző: Eszter

 Csakhogy ez a legtöbb jövendőbeli anyuka számára egyáltalán nem bizonyul annyira magától érthetődnek. Segít ebben a terhes torna, mondják a „szakértők”.

 

 

 

 

 

Császármetszés? Isten akarata ellen!?

2009 november 12. | Szerző: Eszter

 Volt egyszer hól nem volt Julius Caesar (vagy Gaius Iulius Caesar) a híres romai hadvezér és politikus. Született, felnőtt, felszámolta a köztársaságot és egyeduralmú császárságra törekedett. Ez nem igazán tetszett a népnek- minthogy a diktatórikus hajlamú uralkodók ritkán közkedveltek- így aztán nem is lepett meg senkit hogy Brutus több szenátor segítségével merényletet követett el ellene. (Grácia Shakespeare jól ismerjük a történetet)
Julius Caesar viselt dolgaiban- habár nem feledkezett meg róluk sem a történelem sem az irodalom- a kismamák kevésébe érdekeltek. Annál inkább fontos számukra a császár nevéhez fűződő orvosi eljárás. Mert ugye a fogantatás által okozott robbanásszerű öröm, illetve pánik- embere válogatja- alábbhagyása után, előbb utóbb feltevődik a kérdés: mi lesz ennek a kimenetele? Vagy lényegre törőbben: Bemenni bement, de most hogy jön ki?
Az opciók eléggé limitáltak, névszerit kettő van: vaginális szűlés és czászár metszés. Az elsőt gondolom, nem kell részletesebben magyarázni- habár előnyeire és hátrányaira még visszatérek- évezredek óta átesnek rajta a nők, a történelmi körülmények és orvosi ellátás függvényében többé kevésbé sikeresen – hanem a császár metszés….ez a csodabogár honnan származik?
A kifejezés eredete legalább annyira vitatott, mint maga az eljárás választhatósásának legitimitása. A legenda szerint maga Julius Caesar volt az első újszülött, aki evvel az eljárással jött a világra, ami elég nehezen elképzelhető, mert anyja még sokáig élt a szülés után és annak idején a vágást nem varrták be, az anya elvérzett… Mások szerint ő volt az, aki elrendelte, hogy a haldokló anyából ki kell metszeni a babát, hogy legalább az újszülött életben maradjon. Még mások szerint ez sem igaz, Julis Caesar elrendelte ugyan a magzat kimetszését a halott anyából de nem annak megmentése végett, hanem azért hogy külön temethessék el őket és így lelkük üdvözülhessen. Egy másik verzió szerint Numa Pompilius császár nevéhez fűződik ez az eljárás, nem a Julis Caesaréhoz, de hát ő is császár volt, ergo…
Csak később vált nyilvánvalóvá hogy ez az eljárás a gyerek életét is megmentheti.
A beavatkozást aztán annyira tökéletesítették hogy a tizenkilencedik századtól már az anya számára is túlélhetővé vált, habár még napjainkban is nagyobb veszélyt jelent a természetes, vagy vaginális szülésnél. Ennek ellenére hazánkban – ahol a nőnek nem áll legálisan jogában eldönteni hogyan szeretnének szülni és a császármetszés kizárólag sürgösségi eljárásnak számit!!! – a nők közel fele hozza kisbabáját a világra császármetszés által.
Ez a statisztika- a rizikó mellett- annál inkább meglepő, mert az Egyesült Államokban ahol ismerik az „elective C-section” fogalmát – vagyis a nő szabadon dönthet a császármetszés mellet, mindenféle orvosi javallat szükségessége nélkül- a nők csak 25% választja ezt az eljárást.

TREND VAGY VALÓBAN A JOBBIK MEGOLDÁS?

Ezen a dolgon legalább annyit gondolkoztam, mint a súlygyarapodás problémáján. A legelső, ami megijeszti az embert a fájdalom. Most amikor mindenfélére van fájdalomcsillapító és úgy nagyjából semmiért nem kell fizikailag megszenvedni, ha nem muszáj, kénytelen kelletlen is arra gondolok, kell létezni valami humánusabb megoldásnak is. Hát mi ez, a sötét középkor, a vallásos meggyőződés netovábbja hogy nem adják meg a nőnek a választás jogát, hogy végig kell szenvednie a szülést, büntetésként úgy ahogy az a bibliában megíratott? Micsoda visszamaradott barbár világ ez ahol megvannak az orvosi kellékek rá, hogy a szülési fájdalmakat enyhítsük és merő csökönyös tradicionalitásból mégsem tesszük. Persze sokan azt mondogatják ha anyáink, nagyanyáink, dédnagyanyáink kibírták, mi miért ne bírnánk ki? De én ezt pont annyira racionális argumentumnak tartom, mint amikor az afrikai nők, akiknek a törzsi hagyomány szerint kioperálták a klitoriszukat – van aki belehal- azt mondják a lányaiknak hát ez a dolgok rendje, ha mi kibírtuk ti is kibírjátok… És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy valamikor a férfiak több tíz kilós páncélokat, fegyvereket hordva magukon rohantak a gyalogcsatákba, megnézném én azt a kortárs irodamolyt, aki ezt most kibírja. Ellágyultunk…úgy ahogy a férfiak sem bírnák már azt, amit elődeik természetes teherként viseltek el, mi sem bírjuk ki kérdések nélkül azt, amit ősanyáinknak eszébe sem jutott megkérdőjelezni. Muszáj ennek így lenni?
Na persze aki azt hiszi a császármetszés fájdalommentességet jelent az nagyot téved. Maga a beavatkozás gyors és fájdalommentes ugyan, úgy az anyára, mint a magzatra nézve, de ami azután következik korántsem leányálom. Átszökjük ugyan a szülési fájdalmak, amik sok jövendőbeli anya szájából halálüvöltéseket hívnak elő, de aztán legalább 12 óráig nem szabad mozogni, az érzéstelenítést vagy alkalmanként altatást óriási fejfájás követi, kisbabánkat felvenni külön megerőltetés, az anyatej késlekedik…
De a fájdalom csak egyik aspektusa a dolognak, egy ennél sokkal fontosabb szempont a gyerek biztonsága. Míg a császármetszéssel született gyereknek a világrájövés állítólag nagyobb sokk nem áll fenn az a veszély, mint a természetes szülésnél, hogy a szülészeti fogóval deformálják a kis fejét…
Az orvosok mégis azt állítják a kismamák döntését alapvetően az ismeretlentől és a fájdalomtól való félelem befolyásolja, na meg a divat. A 25 és 35 év közötti nők akik, állítólag, egyre többet olvasnak arról, hogy a különböző sztárok és sztárocskák idő előtt, hogy ne rontsák az alakjukat, legtöbbször már hét hónaposan császármetszéssel hozzák világra porontyaikat, és úgy érzik ők is jogosak erre a kivételes és előnyös sztárbánásmódra…
Mindkét szülési formának megvannak az előnyei és hátrányai. És mivel semmi sem idegesít jobban, mint elfogult szerzők pártoskodó tanácsadásai igyekszem a következőkben előítélet-mentesen, minél objektívebben felsorakoztatni mindkét esetben az előnyöket és hátrányokat amikkel számolni kell. A döntést, ideális esetben, mindenki önmaga kellene meghozza arról hogy neki mi a legmegfelelőbb…

PRO CSÁSZÁRMETSZÉS
1. A baba nem szenved idegrendszeri károsodásokat, csonttraumákat.
2. Nem szükséges a szülészeti fogó használata ergo a vele járó veszélyek nem lépnek fel (pld. koponyatorzulás).
3. A halvaszületés veszélye, amit az asszisztálok figyelmetlensége eredményez a szülési folyamat felügyelete alatt, sokkal kisebb.
4. A baba nem kaphat el semmilyen- nem feltérképezett, de a szülőkanálisban jelenlevő- fertőzést az anyától, ha nem megy át a szülőkanálison.
5. A súlyos szem- vagy szívbetegségben szenvedő anyák számára a császármetszés egy sokkal biztosabb eljárás a természetes szülésnél.
6. A császármetszés nem jár kínos/érzékenyebb jövendőbeli anyák számára lelki traumákat okozó eljárásokkal (tágulás ellenőrzése, intimitáshiány a szülőszobában, tapintatlan orvosok és nővérek magatartása, akik számára a szülés már nem csoda hanem egy mindennapos szalagmunka).
7. A császármetszés mentesít a szülési fájdalmaktól.
8. Az epidurális vagy peridurális helyi érzéstelenítésnek köszönhetően rögtön a beavatkozás után kézbe kaphatjuk a babát.
9. Császármetszés után, ellentétben a vaginális szüléssel, nem kész kin vagy abszolút lehetetlenség leülni és a mellékhelység felkeresése sem okoz annyi gondot.
10. A szexuális életet habár újra lehet kezdeni
11. Ha minden rendben van, akkor a korházi beutalás nem tart tovább a természetes szüléses esetén történő beutalásnál.

KONTRA CSÁSZÁRMETSZÉS
1. Megtörténik, hogy az orvos úgy dönt az altatás célszerűbb az epidurális érzéstelenítésnél, ami egyrészt avval jár, hogy az anyuka nem látja a babát világra jönni és még azután egy jó darabig nem, másrészt szörnyű fejfájás jelentkezhet ébredés után.
2. Légzési zavarok léphetnek fel az oxigénmaszk használata miatt.
3. A hasfal felvágása miatt emelni szigorúan tilos, de hát egy újdonsült anyukának vigyázni kell a néha 4-5 kilót is elérő babájára.
4. Fennáll a fertőzés veszélye, a műtét környékén vagy vizeletfertőzés.
5. Műtét után szondát kell használni 24-36 órán keresztül.
6. egyes esetekben az anyatej csak később kezd el termelődni.
7. Ha már egyszer császármetszéssel szültünk, akkor a második szülés is ezen az úton fog lezajlani, nagy valószínűséggel, ami a műtét helyének újra felbontásával jár.
8. A kisgyerek esetében is léphetnek fel légzési zavarok, mert nem haladt át a szülőkanálison és tüdeje nem készült fel az önálló légzésre.
9. Na és ott van az anyagi hátrány… egy császármetszés lényegesebben többe kerül egy vaginális szülésnél.

PRO VAGINÁLIS SZÜLÉS
1. Mert a természet (Isten?) is így akarta.
2. Van aki nagyon könnyen szül, testnagyságától függetlenül.
3. A felépülés sokkal gyorsabb, az anya könnyebben mozog és rögtön a gondjaiba veheti kicsijét.
4. A természetes szülés nem jár a méh falán ejtett vágással, így a későbbi terhességek sokkal kisebb rizikóval járnak.
5. A baba, áthaladva a szülőkanálison, felkészül az önálló légzésre, nem lépnek fel légző zavarok, nincs asztmaveszély.
6. Az anyatej majdnem azonnal termelődik.
7. Egyes nők sikerélménye nagyobb, ha aktívan vesznek részt a baba világrahozatalának folyamatában.

KONTRA VAGINÁLIS SZÜLÉS
1. A szülészeti fogó használata a baba fejcsontjának eltorzításával járhat.
2. Az izomszakadás elkerülése végett a legtöbb orvos gátmetszést végez, ami elég fájdalmas lehet a gyógyulási folyamat alatt.
3. A hüvely veszít rugalmasságából.
4. A mellékhelység felkeresése sokáig gondot okozhat, sok kismama aranyér problémákkal küszködik a természetes szülés következése képen.
5. Még akkor is ha a természetes szülés mellett döntünk megtörténhet hogy császármetszés lesz a vége ha a vajúdás túl sokáig tart, vagy fellép egy vizsgálatkor nem észrevett probléma.
6. Lesznek kínos/érzékenyebb jövendőbeli anyák számára lelki traumákat okozó helyzetek (tágulás ellenőrzése, intimitáshiány és halálüvöltések a szülőszobában ugyancsak vajúdó anyák miatt, tapintatlan orvosok és nővérek magatartása…).

Az első albumkép

2009 november 12. | Szerző: Eszter

 Az első találkozások legtöbbször elmosódnak az emlkézetemben. Nem vagyok az első benyomás meghatározó jellegének híve, számomra a legtöbb első benyomás teljesen tévesnek bizonyult. Így nem igazan hordoz magával, számomra, egyetlen első találkozás sem valami meghatározhatatlan misztikumot, nem megrázó, nem döntő hatású és nem idéz elő semmiféle fordulatot. De ahogy azt a nép nagyon bölcsen mondogatni szokta – vagy inkább az új amerikanizált generációk- „Never say never”.
Minden meg tud változni egyetlen pillanat alatt, ha az ember olyasvalakivel találkozik, aki belülről változtatja meg a világát és rendezi át, teljesen akaratán kívül, az összes nézetét.
Nehéz ezt szavakba önteni. Talán ha kevésbé absztrakt módon közelíteném meg a dolgot, végül oda jutnák el vele ahonnan indulni akartam.
Az első orvosi vizsgálatnak nem volt semmiféle újdonságjellege. Az orvos megállapította, hogy van a méhemben egy fekete pont, és hogy az egy gyerek lesz majd, de jelenleg nem más, mint egy 5-6 hetes magzat, akiről egyelőre többet nem lehet megállapítani mert még túl kicsi.
Aztán telt az idő és a magzat fejlődgetett. Egyelőre ennek más jele nem volt, mint az állandó émelygő hányinger, a fáradtság, aluszékonyság és láss csodát: étvágytalanság. Úgy képzeltem mindig, hogy az embernek terhesség ideje alatt zabarohamai lesznek, de hát nem volt nehezen elképzelhető hogy az állandó hányinger az én hízásmániámmal párosítva étvágytalanságot eredményez. Így aztán a terhesség első két hónapjában fogytam. Amint később megtudtam, segítőkész internetes információforrásokból, ez a dolog sok jövendőbeli kismamánál jelentkezik az első trimeszterben, teljesen szokványos és egyáltalán nem káros a babára nézve, aki egyszerűen elvonja a táplálkozni nem kívánó anya szervezetétől azt, amire szüksége van.
Na de nem kell megijedni, a súlygyarapodás előbb utóbb bekövetkezik, ez törvény.
A harmadik hónapban sem voltam még egészen jól, de legalább nem kellett minden öt percben ledőlnöm. Gyakran mondogattam a páromnak, főleg egy éjszaka akadtam ki igazán, amikor egész hajnalig valami leírhatatlanul szörnyűséges has-hát- hányingerrel vegyített- fájdalmak kínoztak-, hogy ha netán valamikor második gyerekről lenne szó, ezeket a pillanatokat jutassa eszembe, mert rögtön meggondolom magam.
Na de ez is elmúlt, nem szívesen emlékszem rá, mert hiszi a fene, hogy a fájdalmat idővel elfelejti az ember, én most is annyira fel tudnám eleveníteni, ha rá gondolnák, hogy újra fizikailag átérezném az egészet.
Na egy szó, mint száz, lejárt az első három szörnyűséges hónap- nem akarok senkit, megijeszti, nem mindenkinél jelentkezik ez a hányingeres periódus- és eljött a második orvosi vizsgálat ideje.
6 héttel később – mert ha minden rendben van a terhességgel kb. ilyen időközközönként, kell az orvost meglátogatni- manóka- ahogy később elneveztük, mert a magzat, poronty, baba valahogy túl közönséges volt őfelségének, szóval az én hányingeres, nem-evéses periódusomban manóka zavartalanul fejlődött és ezt meg is mutatta nekünk az orvos bácsi.
Az első találkozás
Manóka, azt mondja Szilárd – aki ragaszkodott hozzá, hogy bejöjjön a vizsgálatra- integetett nekünk, vagy inkább neki? Na, nem tudom hogy integetett e vagy sem, de minden esetre nagy benyomást keltett. Átvetette magát a fején, mert szörnyen idegesítette, hogy köhögtem- kapálózott, majd amikor megkapta a helyét hanyatt dőlt. Megszámoltuk az ujjait, mind a helyükön voltak- attól kezdve, aki elment vadászni addig, aki mind megette- és megnéztük a szívverését. Ez volt az első olyan első találkozás, amelyik tartós benyomást gyakorolt rám és egyszer és mindenkorra megváltoztatta a világképemet.
Nem rég egy Müller Péter Mesterkurzuson vettem részt és a „nedves-pelenka” metaforája nagyon megragadott. Arról beszélt, hogy van az emberi lélek mélyén egy majdnem perverz örömforrás, a fájdalom. Hogy van úgy, hogy az ember annyira beleéli magát a szenvedésébe, hogy az már örömforrássá válik, élvezi, azt hogy szenved. Mint a gyerek, aki magán hordja a pisis pelenkáját, kényelmetlen és nehéz, de azért mégsem válna meg tőle, mert olyan jó meleg. Mosolyognom kellett, mert magamra ismertem. Arra jöttem rá hogy az embereknek talán- vagy legalábbis nekem- azért olyan nehéz boldognak lenni, mert öntudatlanul állandóan szabotálják magukat. Nehéz dolog a nyugodt boldogságot értékelni, mert nem vagyunk megérve rá… és ha nem vagyunk megérve rá akkor alkalmanként unalmasnak érezzük. Kell a dráma, hogy érezzük hogy élünk (lásd Johnny Cash- Hurt című dalát), mert a nyugodt boldogság az egyfajta lebegés, nincsen szélvihar, nincsen még szellőcske sem, csak egy végtelenül derűs égbolt.
Ez a nyugodt boldogság elfogadást feltételez. Nem beletörődést, hanem valami többet ennél. Egy szelíd tudást és megértést, egy halvány elnéző, de nem lenéző, mosolyt.
Mindig irigyeltem a nagymamámat, aki megzavarhatatlan nyugalommal, lelki derűvel tudott kezelni bármit. Volt az arcán valami megvilágosultság, ismert valami titkot, amit nem tudott elmondani, mert ő sem értette igazán, nem tanulta, nem adták tovább neki, egyszerűen benne volt és ettől másképp látta a világot és az ő szerepét benne.
Néha nehezen fogom fel azt is, hogy most már- már egy jó ideje- a saját lábamon állok. És habár a szüleim kisegítenek, ha szükségem van rá, már nem felelősek értem. Felelős vagyok magamért és hamarosan valaki másért is felelős leszek, aki most ott bukfencezik a hasamban és egészen nyilvánvalóan- még csak 12 hetesen- ember formája van.
Azt hiszem itt az ideje most és mindörökké levetni azt a pisis pelenkát!
„Abban nincs semmi csodálatos, ha valaki másnál kiválóbbak vagyunk. Igazi csoda a korábbi önmagunkhoz képesti kiválóságban mutatkozik meg.” – tartja egy hindu mondás.
Már egy ideje megpróbáltam elindulni ezen az úton, kisebb nagyobb sikerrel, mert ha más nem is, egy gyerek, aki majd tőled kell tanulja az életet, késztet erre a változni akarásra. És amíg ő tőled tanulja az életet a te feladatod meg tanulni tőle jobb embernek lenni! Erre ébresztett rá ez az első találkozás.