Császármetszés? Isten akarata ellen!?

2009 november 12. | Szerző: Eszter |

 Volt egyszer hól nem volt Julius Caesar (vagy Gaius Iulius Caesar) a híres romai hadvezér és politikus. Született, felnőtt, felszámolta a köztársaságot és egyeduralmú császárságra törekedett. Ez nem igazán tetszett a népnek- minthogy a diktatórikus hajlamú uralkodók ritkán közkedveltek- így aztán nem is lepett meg senkit hogy Brutus több szenátor segítségével merényletet követett el ellene. (Grácia Shakespeare jól ismerjük a történetet)
Julius Caesar viselt dolgaiban- habár nem feledkezett meg róluk sem a történelem sem az irodalom- a kismamák kevésébe érdekeltek. Annál inkább fontos számukra a császár nevéhez fűződő orvosi eljárás. Mert ugye a fogantatás által okozott robbanásszerű öröm, illetve pánik- embere válogatja- alábbhagyása után, előbb utóbb feltevődik a kérdés: mi lesz ennek a kimenetele? Vagy lényegre törőbben: Bemenni bement, de most hogy jön ki?
Az opciók eléggé limitáltak, névszerit kettő van: vaginális szűlés és czászár metszés. Az elsőt gondolom, nem kell részletesebben magyarázni- habár előnyeire és hátrányaira még visszatérek- évezredek óta átesnek rajta a nők, a történelmi körülmények és orvosi ellátás függvényében többé kevésbé sikeresen – hanem a császár metszés….ez a csodabogár honnan származik?
A kifejezés eredete legalább annyira vitatott, mint maga az eljárás választhatósásának legitimitása. A legenda szerint maga Julius Caesar volt az első újszülött, aki evvel az eljárással jött a világra, ami elég nehezen elképzelhető, mert anyja még sokáig élt a szülés után és annak idején a vágást nem varrták be, az anya elvérzett… Mások szerint ő volt az, aki elrendelte, hogy a haldokló anyából ki kell metszeni a babát, hogy legalább az újszülött életben maradjon. Még mások szerint ez sem igaz, Julis Caesar elrendelte ugyan a magzat kimetszését a halott anyából de nem annak megmentése végett, hanem azért hogy külön temethessék el őket és így lelkük üdvözülhessen. Egy másik verzió szerint Numa Pompilius császár nevéhez fűződik ez az eljárás, nem a Julis Caesaréhoz, de hát ő is császár volt, ergo…
Csak később vált nyilvánvalóvá hogy ez az eljárás a gyerek életét is megmentheti.
A beavatkozást aztán annyira tökéletesítették hogy a tizenkilencedik századtól már az anya számára is túlélhetővé vált, habár még napjainkban is nagyobb veszélyt jelent a természetes, vagy vaginális szülésnél. Ennek ellenére hazánkban – ahol a nőnek nem áll legálisan jogában eldönteni hogyan szeretnének szülni és a császármetszés kizárólag sürgösségi eljárásnak számit!!! – a nők közel fele hozza kisbabáját a világra császármetszés által.
Ez a statisztika- a rizikó mellett- annál inkább meglepő, mert az Egyesült Államokban ahol ismerik az „elective C-section” fogalmát – vagyis a nő szabadon dönthet a császármetszés mellet, mindenféle orvosi javallat szükségessége nélkül- a nők csak 25% választja ezt az eljárást.

TREND VAGY VALÓBAN A JOBBIK MEGOLDÁS?

Ezen a dolgon legalább annyit gondolkoztam, mint a súlygyarapodás problémáján. A legelső, ami megijeszti az embert a fájdalom. Most amikor mindenfélére van fájdalomcsillapító és úgy nagyjából semmiért nem kell fizikailag megszenvedni, ha nem muszáj, kénytelen kelletlen is arra gondolok, kell létezni valami humánusabb megoldásnak is. Hát mi ez, a sötét középkor, a vallásos meggyőződés netovábbja hogy nem adják meg a nőnek a választás jogát, hogy végig kell szenvednie a szülést, büntetésként úgy ahogy az a bibliában megíratott? Micsoda visszamaradott barbár világ ez ahol megvannak az orvosi kellékek rá, hogy a szülési fájdalmakat enyhítsük és merő csökönyös tradicionalitásból mégsem tesszük. Persze sokan azt mondogatják ha anyáink, nagyanyáink, dédnagyanyáink kibírták, mi miért ne bírnánk ki? De én ezt pont annyira racionális argumentumnak tartom, mint amikor az afrikai nők, akiknek a törzsi hagyomány szerint kioperálták a klitoriszukat – van aki belehal- azt mondják a lányaiknak hát ez a dolgok rendje, ha mi kibírtuk ti is kibírjátok… És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy valamikor a férfiak több tíz kilós páncélokat, fegyvereket hordva magukon rohantak a gyalogcsatákba, megnézném én azt a kortárs irodamolyt, aki ezt most kibírja. Ellágyultunk…úgy ahogy a férfiak sem bírnák már azt, amit elődeik természetes teherként viseltek el, mi sem bírjuk ki kérdések nélkül azt, amit ősanyáinknak eszébe sem jutott megkérdőjelezni. Muszáj ennek így lenni?
Na persze aki azt hiszi a császármetszés fájdalommentességet jelent az nagyot téved. Maga a beavatkozás gyors és fájdalommentes ugyan, úgy az anyára, mint a magzatra nézve, de ami azután következik korántsem leányálom. Átszökjük ugyan a szülési fájdalmak, amik sok jövendőbeli anya szájából halálüvöltéseket hívnak elő, de aztán legalább 12 óráig nem szabad mozogni, az érzéstelenítést vagy alkalmanként altatást óriási fejfájás követi, kisbabánkat felvenni külön megerőltetés, az anyatej késlekedik…
De a fájdalom csak egyik aspektusa a dolognak, egy ennél sokkal fontosabb szempont a gyerek biztonsága. Míg a császármetszéssel született gyereknek a világrájövés állítólag nagyobb sokk nem áll fenn az a veszély, mint a természetes szülésnél, hogy a szülészeti fogóval deformálják a kis fejét…
Az orvosok mégis azt állítják a kismamák döntését alapvetően az ismeretlentől és a fájdalomtól való félelem befolyásolja, na meg a divat. A 25 és 35 év közötti nők akik, állítólag, egyre többet olvasnak arról, hogy a különböző sztárok és sztárocskák idő előtt, hogy ne rontsák az alakjukat, legtöbbször már hét hónaposan császármetszéssel hozzák világra porontyaikat, és úgy érzik ők is jogosak erre a kivételes és előnyös sztárbánásmódra…
Mindkét szülési formának megvannak az előnyei és hátrányai. És mivel semmi sem idegesít jobban, mint elfogult szerzők pártoskodó tanácsadásai igyekszem a következőkben előítélet-mentesen, minél objektívebben felsorakoztatni mindkét esetben az előnyöket és hátrányokat amikkel számolni kell. A döntést, ideális esetben, mindenki önmaga kellene meghozza arról hogy neki mi a legmegfelelőbb…

PRO CSÁSZÁRMETSZÉS
1. A baba nem szenved idegrendszeri károsodásokat, csonttraumákat.
2. Nem szükséges a szülészeti fogó használata ergo a vele járó veszélyek nem lépnek fel (pld. koponyatorzulás).
3. A halvaszületés veszélye, amit az asszisztálok figyelmetlensége eredményez a szülési folyamat felügyelete alatt, sokkal kisebb.
4. A baba nem kaphat el semmilyen- nem feltérképezett, de a szülőkanálisban jelenlevő- fertőzést az anyától, ha nem megy át a szülőkanálison.
5. A súlyos szem- vagy szívbetegségben szenvedő anyák számára a császármetszés egy sokkal biztosabb eljárás a természetes szülésnél.
6. A császármetszés nem jár kínos/érzékenyebb jövendőbeli anyák számára lelki traumákat okozó eljárásokkal (tágulás ellenőrzése, intimitáshiány a szülőszobában, tapintatlan orvosok és nővérek magatartása, akik számára a szülés már nem csoda hanem egy mindennapos szalagmunka).
7. A császármetszés mentesít a szülési fájdalmaktól.
8. Az epidurális vagy peridurális helyi érzéstelenítésnek köszönhetően rögtön a beavatkozás után kézbe kaphatjuk a babát.
9. Császármetszés után, ellentétben a vaginális szüléssel, nem kész kin vagy abszolút lehetetlenség leülni és a mellékhelység felkeresése sem okoz annyi gondot.
10. A szexuális életet habár újra lehet kezdeni
11. Ha minden rendben van, akkor a korházi beutalás nem tart tovább a természetes szüléses esetén történő beutalásnál.

KONTRA CSÁSZÁRMETSZÉS
1. Megtörténik, hogy az orvos úgy dönt az altatás célszerűbb az epidurális érzéstelenítésnél, ami egyrészt avval jár, hogy az anyuka nem látja a babát világra jönni és még azután egy jó darabig nem, másrészt szörnyű fejfájás jelentkezhet ébredés után.
2. Légzési zavarok léphetnek fel az oxigénmaszk használata miatt.
3. A hasfal felvágása miatt emelni szigorúan tilos, de hát egy újdonsült anyukának vigyázni kell a néha 4-5 kilót is elérő babájára.
4. Fennáll a fertőzés veszélye, a műtét környékén vagy vizeletfertőzés.
5. Műtét után szondát kell használni 24-36 órán keresztül.
6. egyes esetekben az anyatej csak később kezd el termelődni.
7. Ha már egyszer császármetszéssel szültünk, akkor a második szülés is ezen az úton fog lezajlani, nagy valószínűséggel, ami a műtét helyének újra felbontásával jár.
8. A kisgyerek esetében is léphetnek fel légzési zavarok, mert nem haladt át a szülőkanálison és tüdeje nem készült fel az önálló légzésre.
9. Na és ott van az anyagi hátrány… egy császármetszés lényegesebben többe kerül egy vaginális szülésnél.

PRO VAGINÁLIS SZÜLÉS
1. Mert a természet (Isten?) is így akarta.
2. Van aki nagyon könnyen szül, testnagyságától függetlenül.
3. A felépülés sokkal gyorsabb, az anya könnyebben mozog és rögtön a gondjaiba veheti kicsijét.
4. A természetes szülés nem jár a méh falán ejtett vágással, így a későbbi terhességek sokkal kisebb rizikóval járnak.
5. A baba, áthaladva a szülőkanálison, felkészül az önálló légzésre, nem lépnek fel légző zavarok, nincs asztmaveszély.
6. Az anyatej majdnem azonnal termelődik.
7. Egyes nők sikerélménye nagyobb, ha aktívan vesznek részt a baba világrahozatalának folyamatában.

KONTRA VAGINÁLIS SZÜLÉS
1. A szülészeti fogó használata a baba fejcsontjának eltorzításával járhat.
2. Az izomszakadás elkerülése végett a legtöbb orvos gátmetszést végez, ami elég fájdalmas lehet a gyógyulási folyamat alatt.
3. A hüvely veszít rugalmasságából.
4. A mellékhelység felkeresése sokáig gondot okozhat, sok kismama aranyér problémákkal küszködik a természetes szülés következése képen.
5. Még akkor is ha a természetes szülés mellett döntünk megtörténhet hogy császármetszés lesz a vége ha a vajúdás túl sokáig tart, vagy fellép egy vizsgálatkor nem észrevett probléma.
6. Lesznek kínos/érzékenyebb jövendőbeli anyák számára lelki traumákat okozó helyzetek (tágulás ellenőrzése, intimitáshiány és halálüvöltések a szülőszobában ugyancsak vajúdó anyák miatt, tapintatlan orvosok és nővérek magatartása…).